Sokan félreértik az EGO szerepét az életünkben. Vannak ún. "mesterek", akik kevésbé szubjektív nézőpontból látják, milyen is az EGO. Közéjük tartozik Rupert Spira. Nézzük milyen meglátásai vannak. Fontos figyelni arra, hogy magunkban történő megvizsgálás megtörténjen és vakon ne kövessük ill. higyjük el, amit Rupert mond. "Vizsgáljuk meg először az egora vonatkozó kérdésedet. Amit, ahogy helyesen mondod, a spirituális körökben és általánosságban is és a Védanta, illetve a buddhista ösvények némelyikében egy gonosznak tartanak, amit el kell pusztítani. Tehát az ego.… Kezdjük a Tudattal! Érted azt, hogy a végtelen Tudat csak a végtelen Tudatot ismerheti? A végtelen csak a végtelent ismerheti? Oké. A Tudat, mivel végtelen csak Önmagát ismerheti. Ennélfogva ha a Tudat egy látszólag Önmagától eltérő valamit akar ismerni,- mint a tárgyi tapasztalatot, a megnyilvánulást, a világot - azt nem ismerheti közvetlenül hanem egy véges elme közvetítésén keresztül kell megismernie. Mintahogy Mary, aki Amszterdamban alszik el, London utcáit csak Jane nézőpontjából ismerheti meg. Ezért a Tudat - (ez az) amit én mondok, sokan mások is mondták már ezt előttem - a Tudat, úgymond, létezésbe álmodja a világot, Önmagán belül. De ezzel egyidőben, belép a saját képzeletébe, a tapasztalat különálló alanyaként, akinek a nézőpontjából képes megismerni vagy észlelni ezt a világot. Vagyis a megnyilvánulás magában foglalja a kettősséget. A megnyilvánulás mindig alany-tárgy viszonylatban ismert. Mintahogy amikor éjjel egy karibi tengerpartról álmodsz, akkor nem csak látsz egy karibi partot a saját elmédben, hanem el (is) kell felejtened a saját elmédet és be kell lépned a saját álmodba, és a karib tengerpartot valaki olyannak a nézőpontjából kell látnod, aki a karib tengerparton van. Tehát még egy álomban is - habár az egész álom a saját elmédből van - az álom látszólag fel van osztva egy tudó alanyra és egy tudott, ismert karibi tengerpartra. Tehát ez az alany-tárgy viszony a megnyilvánulás közvetítője. Az az eszköz, amelyen keresztül a megnyilvánulás vagy a tárgyi tapasztalat tudott. Amit egonak vagy elkülönült énnek vagy a véges elmének nevezünk, az a tapasztalat különálló alanya, akin keresztül a tárgyi tapasztalat ismert. Tehát az ego nem egy tévedés. Az ego az a szerkezet vagy tevékenység vagy közvetítő, amelyen keresztül a megnyilvánulás végbemegy. Az ego, a véges elme vagy az elkülönült én önmagában nem probléma, ahogy mondtam. Az az alkotás (alkotóképesség) közvetítője. Azonban az már probléma, ha ez az ego, véges elme vagy elkülönült én elfelejti, hogy az a végtelen, oszthatatlan Tudat egy módosulása és a saját különálló létezésében hisz. Amint sor kerül erre a hiedelemre és az ezt követő érzésekre, amik ebből a hiedelemből keletkeztek, az ego most, többé már nem a Tudat egy módosulása, a megnyilvánulása közvetítője, hanem egy elkülönült énné vált; aki önmagát mindenkitől és mindentől különbözőnek érzi. Tehát entitásként az ego problémát jelent. Közvetítőként vagy működésként, az (ego) az alkotás vagy megnyilvánulás eszköze. Tehát nem önmagában az ego a probléma, hanem a vele való kapcsolatunk, vagy annak önmagához fűződő viszonya. És nem az a fontos, hogy megszabaduljunk az egotól vagy a véges elmétől, mert akkor mindössze a végtelen Tudat marad, és nem marad megismerhető világ. Az a fontos, hogy a hiedelem és az érzés, és az ezt követő tevékenységek és kapcsolatok, amik ezekből a hiedelmekből és érzésekből erednek, hogy eltávolítsuk azt a hiedelmet és érzést a véges elme repertoárjából, mely szerint egy elkülönült, véges entitás vagyunk. A véges elme továbbra is gondolkodni fog. Továbbra is érezni fog. Továbbra is cselekedni, kapcsolódni és észlelni fog, mindössze a saját, független létezésébe vetett hite lett eltávolítva, és ennélfogva az a hiedelem és érzés is (el lett távolítva), hogy minden tárgytól és mástól különálló. Tehát ezzel az eltávolított hiedelemmel és érzéssel, minden tevékenység és kapcsolat, amik ezekkel a hiedelmekkel és érzésekkel jártak együtt, szintén el fognak tűnni idővel. És az ego ezután - az elkülönülés érzetétől szabadon - továbbra is tevékenykedik és kapcsolódik, de az ilyen ember nem egy elkülönült én nevében cselekszik és kapcsolódik, hanem azon béke, szeretet, intelligencia nevében, ami benne rejlik az esszenciájában." Az ERŐ legyen VELED! |
SZERZŐ
Steinerbrunner Zsolt Archives
January 2019
Categories |